Az orángután élete

Az orangután (Pongo) az emberszabású majmok ázsiai neme. Fejlődési vonala (Ponginae alcsalád) mintegy 14 millió éve vált el a többi emberszabásúétól (Homininae és Dryopithecinae alcsaládok). Neve malájul erdei embert jelent. Az indonéz bennszülöttek félték és tisztelték, egyes törzseknél a férfiasság próbája volt egy kifejlett hím legyőzése kézitusában.
A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus). Újabban a két elkülönült populációt külön fajoknak tekintik, Pongo abelii és Pongo pygmaeus néven. A borneói orangutánoknak viszont 3 alfaját különítik el:

• Pongo pygmaeus pygmaeus (Északnyugat-Borneó),
• Pongo pygmaeus morio (Északkelet- és Kelet-Borneó) és
• Pongo pygmaeus wurmbii-t (Délnyugat-Borneó).

Elterjedése

A leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában élt; napjainkra Borneó és Szumátra szigeteire szorult vissza.

Megjelenése, felépítése

Az orangután a legnagyobb testű, fán élő állat. Nemi dimorfizmusa erőteljes: a hímek közel 1,5 m magasak, tömegük elérheti a 140 kg-ot, a nőstények feleekkorák. Az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai lényegesen hosszabbak lábainál, a hímek karfesztávolsága közel 2,5 m.

Életmódja, viselkedése

Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is főleg fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.
Többnyire délelőtt és késő délután aktív. Éjszakára lombokból épít fészket a lombkoronaszintben, úgy 10–20 méter magasan. A vizet afrikai rokonaihoz hasonlóan kerüli, így úszni sem tud.
A kifejlett hím territóriuma nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is. Még a nagy hímek territóriuma sem túl nagy: Borneón 2–6, Szumátrán 2–10 négyzetkilométer. Ennél nagyobb területet a sűrű esőerdőben nem is tudnának ellenőrizni. A fiatalabb hímek egyedül vándorolnak egyik területről a másikra, és ők is megpróbálnak párosodni a nőstényekkel, legtöbbször azok ellenkezésének dacára.
A nőstények egyedül vagy egy másik nősténnyel, illetve kölykeikkel élnek, jóval kisebb, átlagosan 0,65 négyzetkilométeres területen. A vezérhímekkel általában csak akkor találkoznak, amikor az párzani akar. A hímek viszonya rendkívül ellenséges; gyakoriak az összecsapások. A nőstények ösztrusz ciklusa 30 napos, az ovuláció a 15. nap környékére esik, és a fogékonyságának sok más majommal ellentétben nincs látható jele. A vezérhím több nősténnyel is párosodik. A borneói orangutánok 233–263 nap, a szumátraiak 227–275 nap vemhesség után rendszerint egy, körülbelül 1,5 kg-os kölyköt szülnek, de az ikerszülés sem ritka. A fiatal orangutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák koronaszintjén. Az anya körülbelül 42 hónapos korában választja el kicsinyét. A szülői gondoskodásnak köszönhetően a kölykök halandósága alacsony; 91%-uk eléri az egyéves kort. A fiatalok 6–7 éves korukban válnak önállóvá. A nőstények anyjuk közelében maradnak, a hímek azonban messze vándorolnak.
A nőstények 7–10 éves korukban válnak ivaréretté; eddigre elérik felnőtt méretüket. Első kölyküket rendszerint 15 éves korukban szülik, a következőket pedig általában 8 évente. A hímek 10–12 éves korukig nőnek, de fizikai és szociális érettségüket csak körülbelül 14 évesen érik el. Vadon körülbelül 45 évig, állatkertben akár 60 évig is élhetnek.

Érdekességek

Az orangutánok rendkívül vonzódnak a tárgyakhoz, eszközökhöz; a vadon élő példányok is rendszeresen használnak eszközöket. Állatkertekben jó megfigyelőképességük, intelligenciájuk, erejük és eszközhasználó képességük révén ők a legsikeresebb szökőművészek.

forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Orangut%C3%A1n


 
 http://m.cdn.blog.hu/na/napiallatsagok/image/nonja%20or%C3%A1ngut%C3%A1n.jpg