Hópárduc

Előfordulása

Közép-Ázsia hegyvidéki területein honos.

Megjelenése

A felnőtt állatok tömege általában 23–41 kg, de elérheti a 75 kg-ot is. A hasonló fajoktól markánsan megkülönbözteti hosszú farka: ezzel egyensúlyoz a meredek lejtőkön és ha alszik, ezzel védi orrát és száját a rendkívüli hidegtől. Teste 1,2–1,5 m hosszú, farka körülbelül egy méteres. A hímek feje rendszerint szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, hogy könnyebben járhasson a hóban. Fekete-fehér bundáját törzsén és farkán a jaguáréhoz hasonló, gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, megfelelően álcázva az állatot a havas terepen. Évente kétszer vedlik, nyári bundája ritkásabb a télinél.

Életmódja

A hópárduc a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron felhúzódik a 3500–6000 m körüli fennsíkokra és sziklás magashegyekre, télire 2000 m környékére költözik le. Vadászterülete 10–40 km².
Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő vadjuhok, szarvasfélék és vadkecskék, valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála. Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat, sőt, a háziállatokat (jakborjakat, birkákat, kecskéket) is. A Himalájában jellemző zsákmányállatai a sörényes tahr (vadkecske) és a bhalar (kék vadjuh). A prédát akár hosszabb távon is követve becserkészi, majd egyetlen csapással teszi ártalmatlanná. Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ez a teljesítmény egyedülálló a macskafélék között.
Többnyire magányosan él. A párzási időszak januártól március közepéig tart. A terhesség körülbelül 100 napos. Az anya barlangban vagy a sziklák közt szüli meg és egyedül neveli fel 2–3 (ritkán akár 7) kölykét. Teje ötször zsírosabb a tehénénél, így biztosít kicsinyeinek elegendő energiát a hideg ellen. Egyedisége, hogy az egyetlen nagymacska, mely a saját bundáját is felhasználja utódai alvóhelyének szigetelésére. Általában 10–12 évig él, de fogságban a 21 éves kort is megérheti.
Apumához és a gepárdhoz hasonlóan a hópárduc sem képes bőgni.

Természetvédelmi helyzete

A hópárduc a veszélyeztetett közé tartozik. Mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon, vadászata miatt az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent. Bár időközben sikerült megnövelni a populációt, az orvadászat miatt 2005-re csak mintegy 4500-7500 példány maradt fenn a Pakisztán és a Bajkál-tó közötti élőhelyeken, és a létszám csökkenőben van, mivel a távoli területen élő állatokat nehéz megvédeni. A kutatók szerint a fajt a beltenyészet is fenyegeti, ezért az állatvédők igyekeznek átjárhatóságot biztosítani az elszigetelt csoportok között. A pakisztáni WWF természetes élőhelyükön, a Khunjerab Nemzeti Parkban próbálja megőrizni a hópárducokat. Mivel fogságban is jól szaporodik, ezért a faj megóvásában az állatkertek is segítenek. Megközelítőleg 500 példány él a világ mintegy 150 állatkertjében.
A hópárduc Magyarországon három állatkertben, a Nyiregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban és a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban tekinthető meg. A Szegedi Vadasparkban először 2005-ben született két kölyök. 2008-ban szintén a Szegedi Vadasparkban újabb kölyök látott napvilágot. 2012 májusában három hópárduc kölyök született ugyanitt.^[1]

A hópárduc a kultúrában

A hópárduc (Aq Bars) Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe. Megtalálható Almati város címerében és szárnyas alakban szerepel Tatárföld címerében is. Az egykori Szovjetunióban a hópárducról elnevezett díjat kaptak azok a hegymászók, akiknek sikerült megmászniuk az ország mind az öt 7000 méteres hegycsúcsát. A Kirgiz Női Cserkészszövetség is ezt az állatot választotta jelképéül. A Himaláján élő népek néha szellemleopárdnak is nevezik a természetben ritkán megfigyelhető nagymacskát.

Perzsa leopárd

A perzsa leopárd (Latin neve a Panthera pardus ciscaucasica amely szinonímája a Panthera pardus saxicolornak), a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó leopárd (Panthera pardus) egy alfaja. A perzsa leopárd a vadonban élő leopárd más néven párduc, legnagyobb termetű és egyben legritkább alfaja.

Perzsa leopárd portré.

Tartalomjegyzék

Elterjedése

A perzsa leopárd a Közel-Keleten Örményországban, Törökországban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Afganisztánban fordul elő. Mivel a természetben becslések szerint is csupán 1000-1200 szabad példányt tartanak számon, ezért élő állományát veszélyeztetettként tartja számon a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN). Bahram H. Kiabi, Population status of the Persian Leopard című tanulmánya szerint Iránban mindössze 148 darabot tartottak nyilván 2002-ben és például ebből a Golestan Nemzeti Parkban 35-40 darabot. Itt a legfőbb veszélyeztető tényezőt a turisták autói jelentették.^[1]
Mivel ennyire ritka fajjá vált, szükséges volt tenyészprogramot indítani a megmentésére. Az alfajok közül elsőként a perzsa leopárdnak indult tenyészprogramja az európai állatkertekben, melynek koordinátora a németországi Münster állatkertje lett. Ennek a programnak a keretén belül érkezett azután a Miskolci Állatkertbe egy 2009-ben született nőstény. Európában ebben a program kb. 100 egyedet gondoznak, amelyből egyet Miskolcon nevelnek.^[2] A Lisszabonban született nőstényt Tarecának nevezték el.^[3]

Táplálkozása

Természetes élőhelyének csúcsragadozója, elsősorban közepes termetű patásokat zsákmányol, de nem veti meg a a kis testű emlősöket és a madarakat sem. Szívesen fogyasztja a golyvás gazellát, vadkecskét és vaddisznót, a lakott területek közelében a juhokat és a kecskéket. Zsákmányát elejtés után néha egy magasabb fa villás ágára viszi fel, hogy megmentse más húsevőktől, madaraktól. Nagyon erőteljes állat, megfigyeltek már olyan leopárdot is, amely 6 méter magasságba helyezte el zsákmányát és olyat is, ami egy kifejlett kossal felugrott egy 3 méter magas sziklapárkányra. Az orvvadászat és élőhelyének drasztikus csökkenése miatt, állománya veszélyeztetetté vált, és ebben közrejátszik, hogy élőhelyén gyakoriak a háborús konfliktusok.

Megjelenése

A perzsa leopárd testhossza elérheti a két métert, sőt egyes esetekben meg is haladhatja, mértek már 218 cm-es példányt is Iránban. Tömege 30–90 kg. körül mozog. Bundája tömött, világos sárgás, sötétebb barna pöttyökkel, a pöttyök a fej felé haladva kisebbedhetnek és a hasi tájékon a leghaloványabbak.
 Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Perzsa_leop%C3%A1rd.




 
 Forrás:http://s1.images.www.tvn.hu/2009/08/22/07/20/www.tvn.hu_d5d48798bb3d2556c1346801ce4d007f.jpg.




Forrás:http://www.vadallatok.hu/hatterkepek/vicces/leopard.jpg

Gepárd

A gepárd a leggyorsabb szárazföldi állat. Egy új kutatás szerint fantasztikus gyorsulási, fékezési és villámgyors irányváltoztatási képessége teszi félelmetes vadásszá.

Fotó: Greg Wilson
Fogságban tartott állatokkal csalik segítségével végzett mérések során feltárták, hogy egy teljes erőből futó gepárd sebessége meghaladhatja az óránkénti 100 kilométert. Összehasonlításképpen: az agarak ismert legnagyobb sebessége 65 km/h, a lovaké 68 km/h az embereké pedig 43,2 km/h (Usain Bolt jamaicai sprinter rekordja alapján). A kutatók most első ízben tanulmányozták a nagymacska mozgását a természetben, valós körülmények között. Ehhez öt botswanai gepárdra (három nőstényre és két hímre) rendkívül pontos műholdas helymeghatározóval, gyorsulásmérővel, giroszkóppal, mágneses tér mérésére alkalmas magnetométerrel ellátott nyakörvet erősítettek fel. Ezután 17 hónapon át figyelték a mozgásukat, és összesen 367 futást elemeztek.
A rekordsebesség ugyan 93 km/h óra volt, de a kutatók azt vették észre, hogy az általában egy-két másodpercig tartó sprintek nagy többségénél 72 km/h alatt maradt a sebesség, az átlagsebesség pedig 50 km/h volt.
"Ebben semmi rendkívüli nincsen, a nagymacskák a gyorsulásban és a fékezésben, napi szinten követtek el hőstetteket" – tárta fel Alan Wilson, a londoni állatorvosi egyetem (RVC) kutatója és csapata, akiknek tanulmánya szerdán jelent meg a Nature című brit tudományos folyóiratban.
A mérésekből kiderült, hogy a gepárd egyetlen lépésben képes másodpercenként 3 métert gyorsulni és 4 métert fékezni. Ez a manőverezési képesség, amely többek között a csontvázának és az izomzatának, valamint a nem visszahúzható karmai által biztosított nagyfokú kapaszkodási készségnek köszönhető, jóval meghaladja a póló póniét vagy az agárét.
Egy másik világrekord: a teljes gyorsulásban lévő gepárd izomteljesítménye a négyszerese az olimpiai bajnok Bolténak, aki 9,58 másodperc alatt futotta le a 100 métert.
A hajtóvadászathoz szükséges mindeme adottságok ellenére a gepárdok rendszerint messze nem mindig kapták el zsákmányukat, többségében impalákat. A kutatók becslése szerint a vadászatuk csak 26 százalékban volt eredményes.
Az eddig legnagyobb sebesség, amelyet gepárd esetében már korábban mértek 104 km/h óra volt.

 Forrás:http://www.ng.hu/Termeszet/2013/06/a_gepard_sikerenek_kulcsa.



 Forrás:http://users.atw.hu/bazsu/termeszet/nagymacska_elemei/gepard1.gif.





 Forrás:http://fdvz6rdg.heimat.eu/gepard.jpg.

A kékbálna királysága

A kék bálna a leghatalmasabb faj,amely valaha a Földön élt-mérete a leggigantikusabb dinoszauruszokét is meghaladja ,-ennek ellenére alig akad olyan ember aki látta volna őket.

A leghangosabb állatok közé tartoznak szerte a tengerben és szárazföldön mégis alaposan meg kell küzdenünk érte, ha hallani akarjuk a hangjukat. Ők hozzák világra a természet leghatalmasabb „kicsinyeit”, ám legtöbb szaporodóhelyük máig ismeretlen a tudósok előtt.
A National Geographic Channel 2009. március 1-én, este 9-kor A kék bálnák királyságába kalauzolja a nézőket, egyebek mellett bemutatva az első olyan víz alatti felvételeket, amelyet ember valaha kékbálna-borjúról készített.
                                   
                                  
 Egyes területeken a kékbálnák oly ritka állatnak számítanak, hogy a szakértők alig tudnak róluk valamit, a legtöbb tengerrészen azonban egy dolog biztosnak tűnik velük kapcsolatban: a jövőjüket komoly veszély fenyegeti. A Csendes-óceán északkeleti medencéjében a kékbálnák száma egykor a tízezret közelítette, az elmúlt több mint egy évszázad kíméletlen vadászata azonban – negatív értelemben… – meghozta a gyümölcsét. Így azután, bár vadászatukat az 1960-as évek óta nemzetközi egyezmények tiltják, ma már kevesebb mint kétezer példányuk él azokban az Antarktisz-környéki vizekben, amelyek korábban a legnépesebb állományaiknak szolgáltak otthonul.
A látványos filmben egy – a National Geographic Society által támogatott – nemzetközi kutatócsoport expedícióját követhetjük nyomon, amelynek célja megmentésük érdekében minél több ismeretet szerezni e csodás behemótokról, és megtudni, hogy a vadászatuk betiltása ellenére miért fogyatkozik továbbra is ijesztő sebességgel egyedszámuk.
e fenséges állatokról – egyebek mellett egy anya és borja meghitt kettőséről. A film egyik legizgalmasabb pillanata az, amikor a felfedező kedvű borjú a tudósok csónakja felé veszi az irányt, és a víz alatti operatőröket kis híján elsodorva közvetlenül a lélekvesztő alatt úszik el. Az állaton látható feltételezett magzati ráncok arra utalnak, hogy a felvétel pillanatában a borjú még egy hónapos se lehetett! A kutatóknak a bálnákon kívül két másik riktán látható faj, az álcserepesteknős és a cetcápa egy-egy példányát is sikerül becserkésznie. A filmben a szakterület legelismertebb tudósai nagy fába vágják a fejszéjüket: megkísérlik felkutatni a kékbálnák alig ismert telelőhelyeit és feltérképezni migrációs útvonalaikat; két létfontosságú információ, ha meg akarják védeni őket a kipusztulástól. A siker érdekében speciális műholdas nyomkövetővel látnak el 15 kékbálnát, amelyeket reményeik szerint ilyen módon elkísérhetnek egy – mintegy ezer kilométeres sugarú kört lefedő – tengerrészre, az ún. “Costa Rica Dómhoz”, ahol feltételezéseik alapján sok más faj mellett a kék bálnák párzására és ellésére is sor kerül.

A Costa Rica Dómnál a kutatók nem várt akadályba ütköznek, amikor csak hatalmas nehézségek árán képesek ismét megtalálni korábban megjelölt vizsgálati alanyaikat. Az adóval felszerelt 15 bálna közül csak három érkezett meg, ráadásul a műholdas technológia jelentős késéssel működik. Ilyen körülmények között megtalálni egy állatot, amely ideje legnagyobb részét víz alatt tölti, s 24 óra alatt 160 km-t képes úszni a szélrózsa bármely irányába – nos egy ilyen állatot az óceánban megtalálni olyan reménytelen feladat, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. És mégis: a csapat, új fejezetet nyitva a kékbálna-kutatás történetében, szerencsésen rábukkan egy anyaállatra, amely mellett immár ott úszik újsszülöttje is. Az egyik legkülönlegesebb és legmegindítóbb látvány, amellyel a természet az embert megajándékozhatja!
A kutatóknak expedíciójuk során három olyan viselkedésformát is alkalmuk nyílik megfigyelni, amelyeket korábban még soha nem írtak le a Costa Rica Dómnál: szemtanúi lehetnek a kékbálnák udvarlásának, ellésének és téli táplálkozásának is. A titkos gyülekezőhely tanulmányozásával a tudósok olyan értékes információkhoz jutnak, amelyek birtokában mostantól a korábbinál eredményesebben léphetnek fel a faj és élőhelye védelme érdekében. A csapat kutatásai megerősítik, hogy a borjak a Dóm területén születnek, és hogy a kékbálnák a téli időszakban is táplálkoznak – egy eddig csak sejtett viselkedésforma, melyet korábban még soha nem sikerült igazolni a Costa Rica Dóm esetében.

A kékbálnák királysága

A kékbálnák királyságában arról is hallunk, hogy ez a csodálatos állat miért vált a világ egyik legveszélyeztetettebb fajává. Óceánjaink egyre forgalmasabbak és zajosabbak, ráadásul a bálnák táplálékállatai megfogyatkozóban vannak. És bár a bálnavadászatot ma már nemzetközi egyezmények tiltják, az óceánokat – gigantikus teherhajók formájában – továbbra is gyilkosok járják. Az adatok azt mutatják, hogy évről-évre mind több kékbálna válik óriáshajókkal való ütközés áldozatává. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a film forgatása közben talált négy kimúlt kékbálna mindegyike – a sérülésnyomok erre utalnak – efféle balesetben pusztult el. A szakértőknek a hajók mellett a növekvő ipari zajszennyezés is egyre több fejfájást okoz: attól tartanak, hogy ez a fajta zavaróhatás is felelős lehet az állatok egyedszámának csökkenéséért.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a jelek szerint – a szigorú tiltás ellenére – egyes országok részéről tovább folytatódik a bálnavadászat. A filmben tanúi lehetünk egy ellenőrzőakciónak, amely során genetikus szakértők japán halpiacokat járnak bálnahús után kutatva – és keresőmunkájuk sajnos sikerrel jár… Az óriások szándékos pusztítása tehát mindmáig tart – még akkor is, ha napjainkban a kékbálna-populáció hanyatlásának egy egészen furcsa jele is megmutatkozik: a genetikusok vizsgálataik során egy olyan bálna-hibridre bukkantak, amely egy kék- és egy barázdás bálna házasságából született! A biológusok szerint ez a különös reprodukciós viselkedés egyértelműen a bálnák egyedszám-csökkenésének a következménye.
A film látványos víz alatti felvételek, a bálnák belső testfelépítését bemutató számítógépes grafikák, nagy felbontású térképek és lebilincselő szakértői magyarázatok segítségével avatja be a nézőket a kékbálna-kutatás legújabb fejezetébe. És a National Geographic a világot ezúttal „bálnatávlatból” bemutató bravúros Crittercam® felvételeiről még nem is beszéltünk, amelyeket a hátukra tapasztott kamerák segítségével maguk az állatok készítettek…

 Forrás:http://www.ng.hu/Termeszet/2009/02/A_kekbalnak_kiralysaga.



 Forrás:http://hirportal.sikerado.hu/images/kep/201211/balna%20570.jpg



 Forrás:http://hirportal.sikerado.hu/images/kep/201210/kek_balna_farok.jpg


 Forrás:https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwqMaABiVdvbcEpU6SJftfhGMe1yU-yL77j1j38ticz1yZBYJKLzfJkSExWBzi41VlpQOrFyML_pAf354Zi58de-WeQxG8rTLazvZHtbMcoW9eCPh9CFfElFu3OwWH8FnuZ-wbDNUzdkR0/s320/whale11280.jpg

Róka

Európa szerte elterjedt,néhol igen gyakori ragadozó. Eredetileg az erdős területeket lakója volt, de sok más helyen is előfordul ( mezőgazdasági területek cserjés-fás- bokros-ligetes lakott területek)

Táplálkozása: Éjszaka vadászik. Zsákmány főleg kisemlősökből, rovarokból, szárnyasokból áll, de elfogyasztja a gyümölcsöket is. Különböző kaffogó és ugráló hangokat ad.A veszettség fő terjesztője.

Jellemzése:elkeskenyedő arckoponyájú,lompos farkú, hegyes fülű elliptikus szemű állat.Pofája vörhenyes, farka és hasa fehér.Színe évente vedlések idején változik.Mellső végtagján 5 a hátsón 4 lábujj található.Teste 60 cm farka 40 cm tömege 6-7 kg.

Párzási időszaka decembertől februárig tart.Évente egy alkalommal 51-52 napos vemhesség  után 3-8 darab körülbelül 100 grammos csokoládébarna gyapjas szőre fedett kölyköket hoz világra.A fiatalok szeme 10 napos korukban nyílik ki.A kotorékot 3,5 hetes korukban hagyják el először,függetlenné 8-10 hetes korukra válnak.Lakóhelyét, az ún rókavárat vagy maga készíti vagy a borz kotorékát foglalja el. A rókalyuk körül sajátos, intenzív fülledt szag érezhető, és táplálékának a maradványai is megtalálhatóak. Jellegzetes nyomai  is mely a kutyáétól eltérően nem annyira kanyargósak és meg-megálló.Hosszú, csavart ürüléke csontokat rovarokat és szőrt tartalmaz.

Forrás:http://www.tananyag.almasi.hu/krez/az_erdo/allat/roka.htm

Forrás:http://alfahir.hu/sites/barikad.hu/files/2013/09/roka_1.jpg



Forrás:http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/6/7/_/67584_113245966_big.jpg





Forrás:http://szepkepek.hu/wp-content/uploads/2012/12/v%C3%B6r%C3%B6s-r%C3%B3ka-6.jpg




Forrás: http://www.legszebbkepek.com/kepek/voros-roka-telen-kep.jpg